Találkozások

Azt mondják, hogy “Nincsenek véletlen találkozások az életünkben. Minden ember az életünkben vagy egy teszt, egy büntetés vagy egy ajándék.”
Nem tudom, hogy ti mennyire értetek egyet ezzel a nézettel…
Én nagyon is igaznak tekintem ezt a kifejezést…
Ha ezt valljátok ti is, nem is kell folytatnom, mit is értek ez alatt…
Ha pedig nem értetek ezzel egyet, gondolom, most meredten néztek a képernyőre és nem értitek, miért vélem így…

Véleményem szerint minden okkal történik… Lehet, hogy egy kicsit furának tűnik, de mindig mindennek az okát kerestem/keresem… Ha valami nem sikerült, órákig el tudtam/tudok tűnődni, azon, hogy vajon mit rontottam el, vagy mi miatt nem valósult meg az, amit igazán akartam… De ugyanezt tettem/teszem, amikor eredménye lett valaminek…
A fenti idézet szerint a találkozások három részre tagolódnak: tesztszerű, büntetésszerű és ajándékszerű találkozásokra. Így átgondolva, mindegyikre tudok egy vagy több példát mondani…
Tesztnek hiszem azokat a találkozásokat, amik az élet során még erősebbé és hűségesebbé tettek az érzelmek terén (például: az első szerelmem – az első bejegyzésemben olvashattatok róla).
Büntetésnek vélem azokat az eseményeket, mikor számomra közömbös emberekkel találkoztam, azokkal, akik egyáltalán nem fogtak meg a személyiségükkel vagy a velük eltöltött idő felesleges volt és legszívesebben más valakivel töltöttem volna… Számomra, hogy a barátnőimre minden esetben (jóban, rosszban egyaránt) számíthattam/számíthatok, a velük való találkozások egyértelműen ajándékok.
És van még egy, az ajándéktalálkozás… Ajándék, hogy pont abban a percben kezdtünk el beszélgetni, hogy abban a percben kialakult köztünk egy kezdetleges barátság… Ami talán, hogy egyre több időt tudok Vele és a barátaival együtt lenni, még jobbá és erősebbé teszi a köztünk lévő kapcsolatot… De nem a barátaival való barátságról szeretnék mesélni nektek, mert az utólag alakult ki, hogy összebarátkoztam Vele…