LélekVihar

Memories

Órákon keresztül hajóztam a tengeren, míg végre sikerült egy biztos partot találnom… Ahol a hosszú és kimerítő utazás fáradalmait végre kipihenhetem… Későn érkeztem meg… A nap már lenyugvóban volt… Vörösre színezte a tenger hullámait…. Lehorgonyoztam… Kiszálltam a csónakból… De nem volt mellettem senki, aki a kezemet visszarántva, mélyen a szemembe nézzen és azt mondja: ”… Tovább »

“A végső döntést végül te hoztad meg…”

“Szaladok egy erdei úton… Már nem nézek vissza… Egyre csak menekülök… De nem tudom, hogy mi vagy ki elől… Csak érzem, hogy ha nem futok, akkor végleg elveszek…       Az erdei utat követve rohanok… Mindenütt fák… Mindenütt az egykori tündöklő őszi vörös-barna-sárga lombruhájukat levetett téli, komor, szürke fák… A lépteim egyszer csak lelassulnak…… Tovább »

Találkozások

Azt mondják, hogy “Nincsenek véletlen találkozások az életünkben. Minden ember az életünkben vagy egy teszt, egy büntetés vagy egy ajándék.”Nem tudom, hogy ti mennyire értetek egyet ezzel a nézettel…Én nagyon is igaznak tekintem ezt a kifejezést…Ha ezt valljátok ti is, nem is kell folytatnom, mit is értek ez alatt…Ha pedig nem értetek ezzel egyet, gondolom,… Tovább »

Bemutatkozás helyett

Sohasem hittem magamban… Mindig meghátráltam, ha akadályokba ütköztem az élet poros és rögös útján járva… Nem mondtam el senkinek, hogy mi bánt… Magamban feldolgoztam a lelkem fájdalmait… Tudom, hogy csak akkor lesz jobb, ha másnak mondom el… És nem gyötröm magam… Mert így nem múlik… Mert így csak magamat emésztem… Emésztem, addig míg meg nem… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!